„A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!" Arany János: Bolond Istók

Jutott eszembe, amikor értesültem róla, hogy levagdosták a kérgét Radó Dezső emlékfájának, a 11 éve ültetett gyertyánnak.

Rohanás a fához…mi történhetett. És valóban. 3 alsó ágának a kérgét lehámozta valaki és éles késsel vagy más célszerszámmal megpróbált bele faragni valamit.
Nem kevés időre volt szüksége, mire ezt a gaztettet végrehajtotta.

Helyszín: a Budapesti Városgazdálkodási Holding tagja, a Főkert Városligeti telephelye  (hulladéklerakója) előtt 10 lépésre. És senki nem volt, aki megállítsa az illetőt!
Az volt az első gondolatom, hogy íme, az ingatlanfejlesztő pusztításhoz csatlakozott egy „ligethasználó” is.
De azután rádöbbentem, hogy itt nem csak ketten vannak a Liget és fáinak pusztításához.
Az ingatlanfejlesztő kormánynak akkora apparátusa van, hogy csak úgy ontják az építési engedélyeket, a „nincs jelentős környezeti hatása” határozatokat, jogszabályokat. Tekinthetjük ezt a jégverésnek.
A Holdinggá és az Ingatlanfejlesztő szolgálójává degradált Főkertet a bánatában megbolondult szőlős gazdának.

Aki nem javítja meg a vízcsapokat, nem ássa ki a burjánzó gyomfákat, nem szabadítja meg a fiatal facsemetéket a gyökérsarjaktól.

Na de a Városliget az ország legjobban őrzött területe! Lassan több benne a rendőr, a biztonsági őr, mint a fa.
Mégis megtörténhet, hogy az orruk előtt letörik a kutyagumi gyűjtőt, felborítják a virágtartót…és miért is ne? Anarchia van vagy mi?
A szomszédos Dürer kertből is hajnalig halljuk a dobhártya szaggató, zenének aligha nevezhető csürdöngölést, a kollaboráns Kertem egyre nagyobbra hízik, egyre zajosabban üldözi a madarakat és a csöndre vágyó parklátogatót. Mert megteheti.
Ha elfáradtak és mégis bezárt a szórakozó hely, a Ligetnek akkor sincs nyugta. Itt folytatódik a „szórakozás”. Hányással, ürítéssel, szemeteléssel. (Ezt folytatják a környező utcákban is! Zavartalanul!) Mert a rend őrei a Ligetet tönkretevőket őrzik!

Vajon mire gondolhatott az a szerencsétlen hülye, aki krumplinak nézte a gyertyánt és meghámozta?
Nem talált egy fehér törzsű fát, amibe belevéshette volna, hogy Szeretlek nyuszó-muszó?
Vagy virágkarót akart készíteni? Esetleg kísérletet végzett, hogy valóban elhal-e a fa, ha a kérgét lehámozzák és megszűnik a tápanyag ellátás? A kísérlet sikerült, hiszen sárgulnak és hullanak a levelei. Vajon most boldog? Vagy olyan részeg volt, hogy fogalma sincs, mit csinált?
És a nagyobb horderejű pusztítók is állandóan eszméletlen részegek?
És a lakosság? Akinek minden mindegy?
A Városliget is, meg Radó Dezső is, meg a gyertyán is? Meg az ország is? A város is?
És miért éppen Radó Dezső fáját? Vajon van róla fogalmuk a sétálóknak, az ingatlanfejlesztőknek, a favagdosóknak, hogy mit jelent nekünk Radó Dezső? Hogy ha már elpusztítják azt a Ligetet, ahonnan ő költöztette ki a BNV-t és munkatársaival kialakította a Liget mai formáját! Akkor, amely korról most azt halljuk, hogy „hozzá se nyúltak” a Ligethez?
Hogy a 70-es80-as években olyan szemléletesen, közérthetően, kiváló stílusban írt a városi növényzet környezeti hasznáról, hogy ma is élvezhető és sajnos újdonság lenne sokaknak?
Hogy amikor megírta Éljen 70 évet Magyarországon című önéletrajzát, akkor megírta generációja minden tagjának történelmét? Humorral, életigenléssel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, ami vele történt?
Hogy alapítója volt a Levegő munkacsoportnak és a Városvédő egyesületnek is?

Vagy ha el lehet pusztítani a Ligetet, akkor el lehet pusztítani azok emlékét is, akik a mi időnkben a legtöbbet tették érte? A múltat végképp eltöröljük?
Lehet érte díjat vagy dicséretet kapni? Vagy elég csak beállni a sorba? Jó az akol-melegben?
Ha egy kutyának/macskának vágta volna le a fülét, farkát, akkor most mehetne a börtönbe.
DE ki védi meg a növényeket? A földi légkör fenntartásának alapját?
Ki védi meg az emlékeket? Az eszméket? Az értékeket?

Mire megyünk, ha alig valaki védelmezi a szőlőt és ezrek verik?

 „Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
  Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
  aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
  és vidul, ha toroz.” J.A.

…és megérkezett egy zöld küllő, hogy a sérülésre összesereglett rovar hadat bevacsorázza.

Van remény?

A zöld küllőkre lehet számítani!