A kanadai miniszterelnök Magyarországon 2009.
In memoriam Nick Garay
Különös, hogy a Városligetben élő számos fáról nem szoktak említést sem tenni, ha az „csak” emlékfa.
Nem szoktak megemlékezni még olyan 110 éves fasorról sem, mint a Rondó, hiszen a Nagy Építkezés útjában állnak. 87-en vannak, mégsem.
Nemrég olvastam egy kerületi képviselő asszony tollából, hogy azért jó, hogy múzeumok épülnek a Ligetbe, mert azokból lehet tanulni, a „fáktól pedig nem lehet tanulni semmit”.
Hogy ez többet mond az adott képviselő mentális állapotáról, mint a fákról, az most nem képezi beszélgetésünk tárgyát.
De ha tanulni akarna esetleg a Képviselő asszony, akkor nagyon siessen, hogy megnézze az alább megénekelt emlékfát és a mellette fekvő emléktáblákat.
Ennek a juharnak ugyanis komoly esélye van arra, hogy áldozatul essen a tanulás templomának, a Néprajzi múzeumnak.
Íme, egy csinos kis juhar, az 56-os emlékmű (Vaskefe) Homokóra felé néző oldalán, a tölgyek sorába ékelődve. Nem hívja fel magára a figyelmet, nem túl nagy, nem túl vastag, nincs szép virága. De a mellette lévő emléktáblákon nagyon szép írás olvasható. 3 nyelven. Magyarul, angolul és franciául.
Olvassa csak képviselő asszony! Mindhárom nyelven, hogy mindenki megértse!
Most több dolgon is elgondolkodhat, ha elolvasta.
- Hogyan lehet megbecsülni azokat, akiket a hazájuk nem becsült meg annyira, hogy ne veszélyeztesse létüket, megélhetésüket, szellemi és fizikai szabadságukat.
- Hogy amikor a történelmi helyzet ezt lehetősé teszi, az óhazában is kifejezze ezt a megbecsülést.
- Hogy történelmi események, helyzetek megörökítésére fákat is lehet ültetni, nem csak gigantikus, soha nem volt „történelmet” hazudó szobrokat állítani.
- Hogy az utókornak dolga megőrizni elődeink emlékeit, tapasztalatait. Nem azért, hogy valaki ellen használjuk őket, hanem azért, mert valamilyen viselkedést elismerünk, tisztelünk, megbecsülünk..
- Nem úgy, hogy a Világörökség védőzónáját alkotó Városligetbe, a világ első tervezett közparkjába, azt elpusztítva beleépítem a nagyapám ködmönjét megőrző Néprajzi múzeumot, holott azt építhetnék bárhova máshova is!
- Nem úgy, hogy ezzel a Parlament nagyságú épülettel megsemmisítem a Városliget hajdani bejáratát, fogadó terét, a Rondót, közel 90 db 110 éves fával együtt………….. némi haszonért.
- Nem úgy, hogy az 56-os eseményeket megidéző emlékmű környezetére síugró sáncot építek, mert az olyan kapu-szerű.
- Nem úgy, hogy a gigantikus épülettel még ezt az emlékfát és emléktáblát is elpusztítom, mert felvonulási, sittszállító és építőanyag lerakó hellyé teszem. Ezzel ugyanis megcsúfolom azok emlékét, akik egy diktatúra helyett a szabadságot választották. De azét a népét is, aki őket befogadta! Az ártatlan fáról nem is beszélve. Mert ezek a lopakodó kerítések egyre nagyobb és nagyobb területeket hasítanak ki a Ligetből. És egyre közelebb kerülnek ehhez az emlékfához, a Washington sétányon lévő Szabadság fájához, az emléktáblája máris kerítésen belül rekedt. Csak idő kérdése, hogy a többi szoborral együtt eltűnjenek, és ismeretlen helyre kerüljenek.
Nagyon remélem, hogy a kanadai kormány, a nagykövetség, vagy a kanadai magyarok felemelik a szavukat ez ellen a pusztítás ellen.
Hátha legalább az Ő emlékeik megmaradhatnak. Hátha a kanadai magyaroknak is lesz okuk jó szívvel emlékezni az óhazára.
Élj sokáig kis jávorfácska! Ne kelljen majd azt mondanunk: Éltél az ültetésed után 8 évet, és elpusztítottak, ahogyan az 56-os mártírokat. Itt az emlékmű és a lyukas zászló között!
A Rondó két csodaszép tölgyfája, az első világháború korából és a 2009-ben ültetett kis juhar.
- július 2. GK
