Már tudjuk, hogy a Rondó, a Városliget bejáratánál található hatalmas kör alakú terület volt egykor, ma is sétálhatunk a maradékán, ha az 56-os emlékmű mögé merészkedünk.
Platánok és nyárfák ölelő karéja várta a pihenni, szórakozni vágyó VÁROSLAKÓKAT, vidékieket! Ihletett költőket (Arany János, Vajda János).
Az 1885-ös Országos Általános kiállítás nagy sikere kiváltotta a kiállítási lázat 1896-ban is. Hogyan is másképpen lehetett volna megünnepelni az (egy évvel korábbi) Honfoglalási évfordulót?! És belevágtak az Ezredéves Kiállítás megrendezésébe!
CSAK ITT? CSAK ÉPÜLETEKKEL? CSAK RONGYRÁZÁSSAL lehetett megoldani. Nem az ország gazdasági teljesítményének, megismertetésén, népszerűsítésén volt a hangsúly, hanem a reprezentáción! ( Papírmasé, színházi díszletekkel, ideiglenesen épült épületekkel!!!)
Megrövidült a Városligeti körút, már megjelentek a múzeumok, de maradt a Rondó! ( Köröndnek nevezik)
Sebaj, mondták akkor, hiszen a Ligetre szükség van, a puccos épületek elbontásával visszanyeri régi Liget-jellegét.
Akár ide is visszatérhetnénk a történelmi nosztalgiában. Ha már az Ezredéves kiállítás idején megvalósult legnagyobb beépítettség a cél.
SENKINEK nem jutott eszébe a Rondó, a Liget főbejáratának megsértése!
Az 1900-as Rondó látképe, a fiatal platánokkal. Lenyűgöző ugye! Ekkor még élnek az első ültetés jegenye nyárfái is.Középen szökőkúttal, rózsakert, hatalmas szabad térrel.
Az első világháború végének iszonyatos szén és tűzifa hiánya a lakosságot rákényszerítette a fák kivágására.
1938-ban a Hősök terének parkjai megszűntek, mert kellett a reprezentatív tér az Eucharisztikus világkiállítás résztvevőinek.
A Rondó maradt!
1935-ben befejeződött a Damjanich utca végén a Regnum Marianum katolikus kulturális központ. Megemlékeztek vele a Tanácsköztársaság bukásáról és a trianoni veszteségről.
A Rondó maradt!
De a baj közeledik.
