Megvédjük a Városligetet

Városliget Barátai

A városi cselédségről

2015. december 14. - Garay Klára

Csöndes, növényi mártírok a cserjék.

Őket ültetik a parkok szélére, az utak mentére, talajtakarónak, tüskés kerítésnek a betolakodók ellen, elválasztó sávokra. Nem sokat beszélünk róluk, mert nem nőnek olyan magasra, mint a fák, szerényen meghúzódnak, szinte észrevétlenül dolgoznak, teljesítik hivatásukat, mint szorgos cselédek. Tavasszal, amikor megjelennek az aranyvessző, a tamariska, a gyöngyvessző virágözönei, fellélegzünk, megfiatalodunk, a téli szürkeség után virágba borul a város. Ősszel lassan pirosra/ barnára, sárgára válik a lombjuk, színes terméseikkel búcsúztatják a nyarat, etetik a madarakat.

Élő dekoráció. Oxigénpalack a városlakóknak. Afféle mini zajvédő falként is jól teljesítenek. Porfogók és kipufogó gáz-nyelők. Száraz teleken, amikor az eső nem mossa le róluk a füstöt, kormot, szmogot, jól láthatjuk, milyen az a levegő, amit belélegzünk.

Nem engedik még magasabbra szállni, majd az eső lemossa róluk, nem jut a tüdőnkbe. Télen a lombhullató cserjéken látjuk, ahogyan csomókban feketéllik rajtuk a korom.

 

Kevesen gondolnak rá, hogy ők azok, akik gyökereikkel csökkentik az autók okozta rezgéseket, akik a talaj fölötti fél-, egy méter magasságban felfogják a port, a kipufogó gázokat. Ők kapják az utak (immár környezet barát?) sóit is. Vajon, ha őket is megkérdeznék, örülnének az esővízhez képest tömény sóoldatnak?

Mostanában sokan panaszkodnak rájuk, mert hajléktalan tanya és WC lesz belőlük.

Nem ők tehetnek róla! A legszebb, legtehetségesebb cserje vagy bokor sem képes a szociális problémákat megoldani. Csak eltakarni tudja a szégyent.

Nemcsak a port fogják fel és a hajléktalanokat védik, hanem a rengeteg eldobált szemetet, papírzacskót, csikket, buszjegyet, csokipapírt is magukhoz vonzzák. Takarításuk nehéz, körülményes, hiszen csak kézzel lehet megtisztítani a területet.
Tavasszal tömegével kell lecserélni őket, hiszen ez a legfőbb előnyük a fákhoz képest: könnyen, gyorsan pótolhatók.

Olcsóbbak és kevesebbe kerül a fenntartásuk, mint az egynyári dísznövényeké.

Eddig azt hittem, hogy a Ligeten körbe ezekért az előnyökért hagyták meg az inváziós fák csemetéit, a bokrokat, cserjéket.

Meg azért, mert nincs pénz arra, hogy szabályosan telepített, gondozott sövénnyel védjék a park belső területeit.

Most kiderült, hogy igenis van pénz. Amiből ki lehet irtani őket, hogy a rendőrautóból átlátható legyen a teljes terület, hogy az Ajtósi Dürer sorról a Királydombig lássunk.

Így hatol az utcák zaja egyre beljebb és beljebb a porral, szmoggal együtt.

A kihúzgálásuk gyorsan megy. A visszapótlásukat nem kéri számon senki. Eltűntek, odalettek és kész. Nagyon fognak hiányozni tavasszal. Nekem máris hiányoznak. Százával tűnnek el a Liget belsejéből és széleiről. Egyre átláthatóbb, egyre kevésbé ligetszerű, egyre kevésbé természet-közeli lesz. Mert a természetben van a talaj fölött fűféle, cserje, majd fa. Így hárman adják látványban, működésben azt, amire szükségünk van, amiért parkot telepítenek egy városba. Ha már egyszer elvettük a természettől lakóterületünket, legyen annyi eszünk, hogy ma már tudjuk, szükségünk van rájuk. Tudjuk???? Hiába védi őket (is) a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet! Kínzásuk, írtásuk nem bűn! Sőt, erény? hiszen a legmagasabb szintekről rendelték el. Rövidesen múzeumok, mélygarázsok, parkolóházak nőnek a helyükön

Vajon eljön még az az idő, amikor mi, városlakók is megtanuljuk megbecsülni a növényvilág eme városi cselédségét, a mártír cserjéket? Vajon lehetne őket is élőlény számba venni? Vagy?

 img_4139.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://varosligetbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr298170824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.