Pest lapályán, város szélén, lakik az én öreg néném...
ő mesélte ezt a történetet.
Az utcájukban 100 éve akácok álltak, majd ahogyan fogyatkoztak, 5-10 évente más és más fával pótolta a főváros a hiányokat. Jöttek a juharok...90%-ban meghaltak.
A következő ültető rohamban kőrisek költöztek a szomszédba.
Az utca teljes hosszában 1 fa maradt meg.
Sebaj! Kipróbálták utána, hogy bírják a hársfák a várost, a tömörödött talajt, a víztelenséget, a gyalázatosan kicsi, még egy négyzetmétert sem elérő fa tányért.
(szerk: a jogszabályban előírt 2,25 a kötelező minimum)
Hársfából is maradt egyetlen egy ( nem túl hosszú ez az utca).
A főváros nem adta fel a kísérletezést! A legutóbbi kampány - rohamában kínai díszkörtét ültettek.
Ezek közül néhány még ma is küzd az életéért. Nem tart már sokáig a szenvedésük: az idén 3szor vágták el a gyökérzetüket közműfektetés miatt.
Mivel a hazai fákról emigyen bebizonyították, hogy "nem várostűrők", gondolom jönnek az idegenek és az invazívok... de most nem a jövőről szeretnék mesélni, hanem a jelen van a fókuszban.
Na és a kis hársfa.
A kis hársfa öreg néne háza előtt áll. Nyomorúságosan kis helyen, a dübörgő autók, száguldó kerékpárosok által tömörre rázott földben. Az esővíz sem tud belefolyni a gödörbe, hiszen nem oda lejt a járda.
Öreg néne, ezért az ereszcsatorna alá helyezett (éktelen ronda) vödrökbe gyűjti az esővizet és lankadatlan szorgalommal hordja a kis hársfa alá...hátha sikerül neki elegendő éltető fizet adni.
A kis hársfa hálából nem száradt ki eddig a forró, és aszályos nyarakon.
Öreg néne levegőt is szeretne adni a kis hársfa gyökerének, tehát tavasszal és ősszel felkapálja a talajt, kiszedi a gyomokat.
Hozza a metsző ollóját és lemetszi a gyökér sarjakat.
A kis hársfa júniusban szépen virágzik, öreg néne pedig boldogan gyomlálhat a kertben, hiszen ott, az autók bűze ellenére, jól érezhető a hárs illata.
Sajnos idén tavasszal egy kukás autó is meg akarta szagolni a hársillatot, elvitte hát a fa egyik ágát.
A járda felőli oldalon a magasabb kerékpárosok sapkáját kapta le egy ág, letörték hát azt is.
A kertből kinyúló akác, árnyékba borítja, de még azt is túlélte, csak kicsit féloldalas lett.
Így éldegélt eddig öreg néne és az utca egyetlen kis hársfája.
Sajnos azonban a fővárosnak sokkal, de sokkal fontosabb, hogy stadionja legyen, kivilágítva, minden XXI. századi elektromos kütyüvel felszerelve. Ahhoz pedig áram kell...na meg távközlés stb.
Fél év alatt 3x vágták át a fák gyökereit, hogy egymás fölé lerakják a vezetékeket. Természetesen nem kímélték a kis hársfa támasztó gyökereit sem, felszívó gyökerei sem maradtak.
Hiszen a közműveseknek ez nem szempont! Közel és távol nincs főnök, aki a barbár pusztításnak véget vetne és megadnák a fáknak azt a védelmet, amit a jogszabályok előírnak!
A közműfektetéssel sújtott oldalon kapott egy "védő" kalodát, de a másik oldalán 1,5 méter magasan "megtámasztották" homokkal.
Öreg néne aggódik! Nem tudja öntözni, sem megvédeni a kis hársfát.
..és nem érti az embereket! Látható a TV-ben, hogy ha egy ember baleset áldozata lesz, a hozzátartozók sírva borulnak az elhunytra és kiabálnak: Maradj velünk! Nem halhatsz meg!
A kis hársfa meghalhat? Anélkül halhat meg, hogy bárki egy könnycseppet ejtene érte?
Hogy elindulna a vizsgálat: ki a felelős a haláláért? Hogy méltó helyet kaphatott volna? Közönyösen sétálnak a megkínzott, halálra gyötört fák mellett.
Nem minden élet egyformán értékes? Csak a fagyilkosoké értékes, a fát imádóké és a fáké nem?
Egy ember biztosan megsiratja a kis hársfát!
Öreg néne naponta többször elmegy a kis hársfa mellett és imádkozik érte! Maradj még! Nem halhatsz meg! Olyan fiatal vagy! Túl kellene élned engem!
Veled vagyunk Kis hársfa!
Maradj az öreg nénémmel!
