Itt állok össze-vissza zavarodva. Előttem a Ráday Mihály díj, az emlékplakett és a mappa.
Kimondhatatlanul boldog vagyok, és hatalmas hiányérzetem van!
A plakettre ugyanis az én nevemet vésték. Ennyi hely van rajta.
De én, egyedül már régen megzakkantam volna, ha nem mozdul meg a Városliget védelmében annyi kiváló ember,
akinek most ezt a sajtó nyilatkozatot teszem!
Az én részem ebben a díjban, kb. egy molekulányi.
A többi azoké, akik a maguk sok sok molekuláját hozzátették, hogy látható, érzékelhető tiltakozás bontakozzon ki,
és velünk tartson az a rengeteg ember, akik kiálltak a Liget megmentéséért.
2013. december 20-án a Homokóránál találkoztunk, hogy fáklyákkal világítsuk meg azt a kb. 300 embert, akik a szórólapunkra
megjelentek, és tudni akarták, hogy mit jelent a Városliget törvény. ZUgló akkori polgármesterének (és a sógorának) előterjesztésére
a parlament elfogadta, hogy építési telekké nyilvánítsák.
A "törvénytelen törvény" Közlönyben való megjelenése, nem jelent semmit a lakosságnak, hiszen kevesen nyitják ki reggelenként a
Magyar Közlönyt azzal, hogy a polgármesterük nem ajándékozta-e oda a kormánynak a 200 éves közparkot.
A kommentfolyamból tudható, hogy a városliget jogállását máig sokan nem ismerik, csak vagdalkoznak:
amit szépnek látnak azt a kormány csinálta, ami rossz, azt a főváros, vagy Zugló.
A tüntetők közül van, aki már nem él, van, akit szénné rágalmaztak, van aki emléxik erre a mínusz 20 fokos hideg napra,
és azokra, akik ott voltak, hozták a fáklyát, az eloltáshoz szükséges vizes vödröket, hogy azután az "oknyomozó" újságíró megkérdezze,
"Ezek mit keresnek itt"? Valóban: mit is keres a szervező a saját rendezvényén? Máig nem tudja.
Volt, aki már ott helyben megbeszélte az érintettekkel, hogy január 17-re összehív egy konferenciát. Felkérte a Jövő nemzedékek
biztosát, Dr Fülöp Sándort, Szalai Anna újságírót, Beliczai Erzsébet építészt a Levegő Munkacsoportból, és csekélységemet.
Jöttek Bódás Sándor hívására az Építők székházába.
Ezt az eseményt, még számos konferencia, kiállítás követte, ahol a megjelentek hitet tettek a Városliget megőrzése,
a jogállami alapelvek, és az örökségvédelem mellett. Ráday Mihály az első perctől kezdve szorgalmazta a legszélesebb körű
társadalmi és szakmai egyeztetést, egy ilyen súlyos döntés előtt, és derekasan kivette a részét a felvilágosításból,
az együtt gondolkodásból, ahogy a Budapesti Városvédő Egyesület tagjainak jelentős része is.
Zuglói POLITIKUSOK 2014-ben majálist és Pa-Dödő koncertet szerveztek az Asztanává vált Városligeti körúton.
Mentsük meg a Városligetet címmel. Tiltakoztak a "keleti nyitás" eme megvalósulása ellen, a Hősök terére tervezett Azeri park ellen.
A hír lassan terjedt, a lakosság valós tájékoztatása elmaradt, annál több volt az úton útfélen megjelenő kormánypropaganda.
11 ezer kiváló építész, tájépítész, művészettörténész, lelkész és örökségvédő írta alá a tiltakozó petíciót, melyre hiába vártunk
választ a köztársaság elnökétől. Kiálltunk hát az ablaka elé, és felolvastuk neki. Ismét bőrig áztunk,
megfagytunk farkasszemet nézve az őrséggel, de elszántságunkra válasz nem érkezett.
Méltathatnám a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökét, Körmendy Imrét, aki bábáskodott a Mindent a maga helyén
Városliget Város Vár című kiadvány megjelenése körül, amelyben a 2014/15-ben tartott előadásokat, konferenciákat, cikkeket
gyűjtötte egy kötetbe. Meg is jelent ZUGLÓ önkormányzatának, és magánszemélyek támogatásával. pl. Pákozdi Imre.
Én magam 20 kötetet vásároltam meg és osztottam szét az érdeklődőknek.
A látszat egyeztetések, véleményezések sok jól felkészült szakember idejét rabolta, hogy legyen mit lesöpörni az asztalról.
Ha így haladok a történet meséléssel, három napig tart a felsorolás: a nemrég elhunyt Kévés György, Schneller István,
Jámbor Imre, Lányi András, Zöldi Anna, Mélyi József, Baintner Károly, Simányi Frigyes…..
Itt és most kérek elnézést, amiért sokakat nem sorolok fel név szerint, de nagy erőt, rengeteg tudást kaptam környezetvédőktől,
építészektől, tájépítészektől, kertészektől, örökségvédőktől. Sokan egyénileg, de több nagy múltú szervezet is. Óvás Egyesület,
a Védegylet, a Római partiak, Greenpeace.
Fiatal építészek, tájépítészek (Bardóczi Sándor- Zöldi Anna) időt és fáradságot nem kímélve alternatív terveket dolgoztak ki
a múzeumok más helyszínen történő elhelyezésére, pedig tudták, hogy CSAK a Városliget pusztulását okozó elhelyezésre adható be
pályázat.
Soha nem találkoztam vele, de számomra az emberi tartás szimbóluma Berkeczi István, aki az elhelyezési ötletpályázatot megnyerte!!!
De mivel a pontos rajzokkal bizonyította, hogy a Városliget közparki funkcióinak súlyos károkat okozna az építkezés, visszalépett!!!!
Nagyon sokan feszültek keresztre, hogy megmentsék a Ligetünket! A plakett fele mindjárt gazdára is lelt, mire a történetmesélésben
eljutunk 2016. március 17-re, és legalább 10 láncfűrész egyszerre zúgott fel, és kezdték meg az "engedélyezett" 40 fa kivágását
az egykori Főkert telephelyen, a Kertem helyén.
Zugló új országgyűlési képviselője 2015-ben kezdeményezte, hogy a parlament tárgyalja újra ezt a nemtelen törvényt.
A beadvány nem jutott el a tisztelt ház elé, mert a kulturális bizottság elnöke elkaszálta. Ő azóta is kodárdában úszó dicsfényben
fürdőzik, pedig a magyar történelemben egyedülálló gazsággal büszkélkedhet! A kulturális bizottságban nem kapott szót az előterjesztő,
de másfél óráig fényezhette a projektet annak haszonélvezője, és támogatója.
Az ülés után a sokktól megdermedt előterjesztő és társai szólni se tudtak, kivéve a hevesen tiltakozó Hiller Istvánt.
A jelen lévő ügyes kihasználták az alkalmat önmaguk népszerűsítésére, meg sem említve, hogy kinek a meghívására
lehettek jelen egyáltalán. Újságírók nagy kanállal habzsolták az öntömjénezők szavait, megelégedve a botrány szelével,
az ügy alapvető fontosságára szót se vesztegetve.
A következő 2 év a Ligetvédők hősiességéről szólt. Télen-nyáron, hőgutában, fagyban ügyeltek a Ligetre, és próbálták akadályozni a
pusztítást, a fa-holokausztot, az azbeszt szennyezést, terjesztették a valós terveket, hogy a lakossághoz eljusson a tervek
Liget megsemmisítő volta. Miközben a civilizált világ számos országából csodájára jártak a valaha volt leghosszabb ideig tartó
civil lakossági tiltakozásnak, itthon mindent elsöprő rágalomhadjárat indult ellenük.
Sajnos máig "drogos, alkesz, homlesz" csőcselékként beszélnek róluk. Mert ugye aki nem jachtozik, nem Dubajozik, nem NER karrierért,
és anyagi lehetőségekért, trafikért áll sorba, hanem védelmezi a város épített és természeti értékeit, örökségét, az biztosan szed valamit.
Ők voltak a város élő lelkiismeretei, akik rendőri és biztonsági őri brutalitást szenvedtek el, és a 2 millió fővároslakó HELYETT
és nevében verették szét magukat...köztörvényes bizti őrökkel. A FŐVÁROS és a Városliget történetébe én most beírom
csupa nagy betűkkel, hogy ők voltak a LIGETVÉDŐK!
Többen közülük évekig jártak bíróságra, fizettek bírságot. Kulturális programokat szerveztek, virágoskertet hoztak létre a
Kertem helyén, éberen őrködtek, amig egy éjszaka rájuk nem törték az ajtót.
Milyen érdekes ugye, hogy akik tiltakoztak, azokra azóta is záporozik a szitok áradat?
...és mennyien szajkózzák tovább az ellenük felhozott koholt vádakat?! Szégyene ez az országnak.
Köszönet illeti azokat a magánszemélyeket, akik segítették őket élelemmel, jurtával, takarókkal, vagy éppen azbeszt vizsgáló laborral,
drónnal, tanácsokkal. Köszönet az őket képviselő TASZ-nak, Hegyi Szabolcsnak. Aki gondosan kiképezte a tiltakozókat a
BÉKÉS ellenállásra! Így a Ligetvédők ölbe tett kézzel ültek, álltak, feküdtek a földön, miközben rángatták, lökdösték, sértegették őket.
Egy rendőrNŐnél még én, a nem egészen fiatalnak látszó nő is kivertem a biztosítékot: MIT CSINÁL ITT???? Állok mondtam.
ÁLLJON OTTHON...mondta ő, Ott állok, ahol akarok...szintű értelmes beszélgetést folytattunk a szakadó esőben.
Végül a társai a könyökénél fogva vitték el, hogy békén hagyjon. A biztonsági őrök is megelégedtek a szúrós szemmel nézésemmel.
Rendesek voltak: öregasszonyt nem vernek. Annál inkább a fiatalokat. Nekik üzenem: Szuperek vagytok és voltatok!
Remélem egyszer a történelem lemossa rólatok is a pejoratív jelzőket. Nekem ökölbe szorul a kezem, amikor a mai giccsparádé-
Ligetet méltatóktól azt hallom, hogy végre megszűnt a "lepukkadt" Városliget hajléktalan drog- tanyának lenni.
Bocsásd meg nékik Uram, nem tudják, hogy mit beszélnek!
Én nem próbáltam ki, hogy tudok e még fára mászni, inkább perbe szálltam az Ingatlanfejlesztővel.
A Biodom építési engedélyét még nem tudtuk megtámadni, mert a rendszert átalakították, a környezetvédelmi engedélyező hatóság
(papíron) Érdre költözött. Azt se tudtuk hol lapulnak az illetékes NER-társak.
A Közlekedési múzeum és a Hermina garázs építési engedélyét azonban sikerült visszavonatni. Igy a Közlekedési
nem csak 2019re nem készült el, de máig raktárakban pihen.
Később a Néprajzi plázáét, a Dózsa mélygarázsét, és az Új Nemzethy galériáét is visszavonták.
Köszönhetően az akkor még független Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bíráinak.
Majd jött a "LEX KLÁRI" Azaz a további környezetvédelmi engedélyt magánszemély nem támadhatta meg, csak szervezet és jogász.
Azért volt ez LEX KLÁRI, mert más magánszemély nem perelt, csak én, de a Levegő munkacsoport még sokáig részt vett az eljárásban.
Ezen a ponton az én Ligetmentő karrieremnek is vége lett volna, ha nem bukkan fel dr Bedő Katalin, aki pro bono vitte a pereket.
Hatékony, jogilag megalapozott érvei a bíróságot is meggyőzte (megsértették a városlakók alkotmányos jogait,
szabálytalanok a közigazgatási eljárások), hogy az elmarasztaló ítéleteiben a bíró szinte megismételte Katalin érveit! Köszönjük Kata!
Így 7 perben igazolódott be, hogy a hatályos jogszabályoknak sem felelnek meg ezek az eljárások, nem csak a tiltakozók ízlésével
nem találkozik! Ezekről alig alig látott napvilágot valami apró és többnyire félrevezető hír.
Üdítő kivételek persze voltak. pl. a máig hűséges Népszava. https://nepszava.hu/3024706_nem-apro-es-nem-technikai
Már majdnem kiosztottam a plakettem darabkáit, és még ott vannak és voltak a családtagok, rokonok, barátok, kollégák, ismerősök,
akik naponta új erőt adtak érdeklődésükkel, kitartásukkal, bátorításukkal, hogy sétákat vezessek, blogot írjak,
kocsonyát főzzek 20 főre, fényképezzek, lármázzak a fészbukon.
Köszönet azoknak az akkor még egyetemista fiataloknak, akik elkezdték a környezetvédelmi blogolást, és távvezéreltek engem,
akinek erről a világról sejtelme sem volt 2012-ben. Köszi Andris, Köszi Zoli!
Ez az öröm számomra csak úgy teljes, ha megoszthatom velük/ veletek.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi nagyszerű emberrel hozott össze, akik megtiszteltek a bizalmukkal, segítettek a tudásukkal,
amit felhasználhattam a blogoláshoz, a fészbuk posztokhoz, hatósági beadványokhoz.
Kérlek, hogy az én Ráday Mihály díjamat tekintsétek közös szerzeménynek, én csak átvettem és őrzöm!
MINDENKINEK nagyon köszönöm a támogatást, az együttműködést, az emberséget, a segítőkészséget, hiszen ez a szinergia
tartotta és tartja bennem a lelket, és életben a Ligetvédelem, a környezet-, és örökségvédelem, az állampolgári jogok ügyét.
A köszöntéseket, gratulációkat tovább utalványozom a fent felsoroltaknak, saját hálás köszönetemmel együtt!
Felemelő közös utazás volt!
utószó
"Legyen békesség köztünk mindenkor" akkor is, ha ebből a soha egységesnek nem mondható közösségből ellentétes
szekértáborokba sodort bennünket az élet, a balsors, a diktatúra.
Különösen ajánlom azoknak, akik elfelejtették, vagy soha nem is tudták, hogy valahonnan elindult ez a mozgalom,
és egymás munkáját sem ismerik, nem becsülik kellőképpen. Pedig sokan tették amit tudtak akkor és ott, ahol voltak,
amire lehetőségük volt.
IGEN! 2013-ban is voltak, akik kiálltak a Liget sarkára, és közhírré tették, hogy a parlament elfogadta az un Városliget törvényt,
aminek megszületnie se lett volna szabad egy magát európainak tartó országban. Máig hiszem, hogy ha a parlament a
legfőbb döntéshozó szerv, ott kell olyan EMBEREKNEK ülniük, akik a hasonló eseteket megelőzni akarják! Akik nem engedik,
hogy ez az eljárás napi jogalkotási rutinná váljon. A hozzám hasonló kis ember pedig főzzön vacsorát, dolgozzon,
és 4 évente erősítse meg EZT a képviselői magatartást.
Hogy milyen véletlenek vannak?
Hogy mind a Ligetvédők drogos alkeszek, az akkor tiltakozó politikusok bűnösök lettek?
Hogy ezeket a jelzőket nem a főbűnösök kiabálják, hanem a tiltakozókra? Véletlen lenne? Aligha!
Na de egymás lejáratásában közreműködni? Azt sem.
Mi "Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Bár mások is megcselekedték volna!"
Akkor nem esik el Eger vára, sem a Városliget.
Így már jobban érzem magam, hogy megosztottam a díjat az arra érdemesekkel!
A magam molekulája is elég lélekemelő, boldogító érzés!
Mindent köszönök! Klári
2024. június 16.
A múltat be kell vallani!