2012-ben rám tört a jeges rémület, hogy elpusztítják a Városligetet. Sok éven át állapítottam meg sok fáról, hogy nem tudom a nevüket. Tanulmányaim alatt parkfákkal, dísznövényekkel nem foglalkoztunk, ezért csak terveztem mindig, hogy utána járok.
Ilyen ismeretlen csoda volt a Ligetben a 15 fehér nyár, a Washington szobor mögött, a gazzal benőtt, kerítéssel elválasztott egykori BNV területén. Kérdésemre azonnal választ kaptam a FŐKERT-től:
Populus alba ’piramidalis’ azaz kúpos koronájú fehér nyár.
Kedvesen megírták, hogy az 50-es években nemesítették, 4 vagy 5 nyárfa kereszteződéséből hozták létre. Kifejezetten dekoratív sorfát akartak előállítani, díszítő és útjelző fának, amelynek a törzse a talajig fehér.
Ők lettek a nemesítés eredményei, azonban ma már nem ültetik, mert a törzse gyönyörű, de a lombkoronája nem lett olyan szép, hogy dísz fasornak alkalmas legyen.
Természetesen a Kertem megnyitásakor első dolgom volt besurranni hozzájuk a susnyásba, és boldog voltam, hogy az évtizedes elhanyagolás megtette a hatását: gyönyörűen, egészségesek, nem zavartatják magukat a környező romos épületektől, a növekvő gaztól.
2015-ben, a Városliget beépítését előkészítő „Fa- nyilvántartás” nem fasorként vette lajstromba őket sem, ahogyan a többi fasort sem. Na ja, így egyesével könnyebb megszabadulni tőlük.
2016. március 17-én el is kezdődött az irtás. Az Olof Palme házhoz közelebb eső, a sorból kilógó tizenötödik kivágását a kerítésen kívülről, könnyeimmel küzdve néztem végig. (Így a fotó sem az enyém, hanem Földes Attiláé)
Dicstelen munkájukat nem tudták folytatni, mert a felháborodott lakosság betört a területre és a vágásra kijelölt 45 fából csak 8-at sikerült kivágniuk.
Maradtak a 14-ek. Őket a Ligetvédők ott táborozása alatt minden irányból lefényképeztem. A Ligetvédők nemzeti színű szalaggal díszítették. Daliás idők voltak. De nem csak alulról voltak szépek, hanem a Petőfi Csarnok felőli részen álló, egykori BNV Központi épületből is.
- őszén rájöttek nagy jó uraimék, hogy talán az életveszélyes épületek bontása is van olyan fontos, mint a favágás, jöttek hát a romboló gépek és iszonyatos por és azbeszt felhőben…de állva maradtak a fák!
2017-ben a hatalmasok rájöttek, hogy nem tudjuk megépíteni a csúcs-szuper japán lyukas palacsintára hasonlító zeneházat, újra visszaadták (az azbeszttel szennyezett) területet a Ligetvédőknek. Addig ők ráérnek újra-tervezgetéssel tölteni éveket. Addig is éltek a fák.
A fasor előtt fél méternyi talajt kiszedtek, a gyökereik kicsit sérültek (különösen a hátsó bejáratnál élő kettőnek) Ők nincsenek jó állapotban. Ráadásul a bolygatás miatt támadásba lendült a borostyán is.
És most itt állunk 2018-ban, kezemben a VÉSZ legutóbbi módosítása. Ebben is van egy önigazoló fa-kataszter, de már nem az egész Ligetről, csak a „Megmaradó fák” átsorolásáról!
Ebben szerepelnek, ugyancsak nem fasorként, hanem immáron 14 szürke nyár néven. Nézzétek meg „értékelésüket” 2016-ban és ma.
2016-ban 15 fehér nyár, értékes fafaj (amit „kezelni, gallyazni”kell, hiszen 40 évig szépen élt anélkül).
2018-as nyilvántartásban már csak 12 ítéltetett maradásra, beszürkültek, és „ökológialag kevésbé értékes faj” a hivatalos minősítésük! Mondják a kertészek. Ma még csak átsorolják őket. Holnap, ha jönnek a közműfektetők, majd azok is "átsorolják" a gyökerüket...az enyészetbe...
Megnyugtatlak benneteket még élnek mind a 14-en. Csak már senki nem felelős a megszelidített rózsáért, a nemesített, megszelidített nyárfákért. Ilyenre változott a világ.
Csak én vagyok egyre szomorúbb, és nő a féltés, a felháborodás a lelkemben…. És mormolom magamban József Attila versét, aki éjjel hazafelé menet (gyalog) a Ligeten át Levegőért kiáltott:
„Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”
Ezt a rendet a Ligetvédők csinálták! Hogy a gyerekek balesetmentesen játszhassanak!!!!!!
