Az ókori Római birodalomban olyan utakat tudtak építeni, melynek elemei a századok próbáját is kiálltak, így ma is láthatók, több helyen járhatók is.
Ez jutott eszembe, amikor megláttam a napokban elkészült sétányt a Városligeti körút és az Olof Palme sétány szögletében. Esett egy fél órás eső, és a sétányon vígan hömpölygött a víz, a mélyedésekben ( az út mélyedéseiben!!!!!) összegyűlt a sáros, törmelékkel teli víz! Lefolyni ugyanis nem tudott. Mert az út, követi a Liget domborzati viszonyait. Nincs aláépítve, nincs egy enyhe lejtése két oldalra, nem kiemelték a talaj szintjéből, hanem lesüllyesztették, hogy kis patakmedret képezzen esőben.
Igaz, hogy az ókoriaknak nem a szalagátvágás volt a céljuk, hanem a biztonságos szállítás, közlekedés. Forognának is a sírjukban, ha egyszer ránk néznének az égi vadászmezőkről.

Nem is közbeszerzésen választották ki a legszimpatikusabb rokont az építésére…
Nem is igen vihette haza az építőanyagot a munkavezető…
Világra fog szólni minden a Ligetben…. és sírva röhögünk a szép fehér látvány-kaviccsal leszórt, közlekedésre, sétára, egyaránt alkalmatlan „sétányon”. Röhögnénk, ha nem a mi pénzünkből, a mi Ligetünk elpusztítása árán történne mindez, hanem valamelyik fontos ember vadászkastélyának kertjében.

 https://digolanum.gportal.hu/gindex.php?pg=36088902