Egyszer régen, amikor még fákat ültetett az EMBER, amikor még a világra nyitottan a maga Városligetébe Amerikai vasfákat is ültetett, örömét lelte a KERTÉSZ abban, ha idegen tájak növényeit ápolhatja és megmutathatja a nagy közönségnek.
De az idők változnak, a zemberek is.
Alig 70-80 évvel azután, hogy az EMBER elültette a vasfákat a Ligetbe, jöttek a zemberek. Hátukon kertész, felirattal, zsebükben (feltehetően libán vett) diplomával, és eldöntötték, hogy az ingatlan biznisz hasítását fogják elősegíteni. Ebbéli törekvésükben akadályozta őket rengeteg fa, melyek voltak bátrak túlélni a Liget sok éves gondozatlanságát.
Most azonban a többi áldozatra nem figyelve, fókuszáljunk az amerikai vasfára (Gymnocladus dioicus) Látványában szép, magasra törő, hatalmas összetett levéllel bíró, hatalmas hüvely terméseket hozó csinos fa. Ha közelről megnézed, nagyon érdes, szinte léc vastagságú repedések vannak a kérgén. Ősei földjén a neve ezért aligátorfa. Olyan mintázatú, mint az aligátor hátpáncélja.
Nevét onnan kapta, hogy az ipari forradalom idején még gépek forgó alkatrészéül is használták. Olyan kemény és rugalmas.
A NER zembert ez a líra nem hatja meg, nem azért kertész, hogy ilyen butaságokkal töltse a drága idejét. Ha az ingatlanbiznisz rózsakertet kíván, hát kivág belőlük kettőt.
És a 20 méteres fát besorozza a földből kitépendő cserjék sorába.
Ha a magyar zenének áll útjába, akkor is.
Most éppen kettő került az útjába az ingatlanbiznisz prominenseinek és a NER-embernek, mert más sport NER-emberek futni is csak ott tudnak, ahol egykor fák, sőt amerikai vasfák álltak. Acélosítja a vádlijukat!
Ki is mérték pontosan, hogy a fa törzsétől 70 cm-re feltépik a talajt, gyökerestől, géppel ( az a tuti). (Kötelező lenne neki 160 cm helyet hagyni?! Kit érdekel!?)
Természetesen a hitvány (és már nem is létező) cserjéket százával, ezrével tépik ki a talajból, ezzel felszakítva az összefonódott fa gyökereket is.
És innen jön egy másik felvonás a zember és a vasfa viszonyában.
A Látó ember látja, hogy a felszakított gyökerek helyén egy hét múlva már vasfa csemeték hajtanak ki. ( Hatalmas, kétszeresen összetett leveléről pici korában is jól felismerhető)
Biztos vagyok benne, hogy ez a NER kertészt és a NER tájépítészt nem hatja meg, kitépi azt is.
Régi barátaink emlékeznek még a 2016. március 17-én elsőként kivágott vasfára a Kertem helyén. Amikor őt kivágták, azonnal nőtt a gyökeréből egy egész vasfa erdő! Szinte minden arasznyi gyökér darabka elkezdett hajtani, mert életösztöne és vas akarata van.
Most a zeneháza légieskedik a helyén... de a NER-kertész nem tanulta meg a leckét.
Abból sem, hogy ahol most éppen öntözőrendszert fejleszt, ott is van pár száz vasfa csemete. Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít!
De nicsak! Van a Millenniumi rózsakert felé vezető úton egy fekete fenyő. Annak a gyökerére is ránőtt egy elágazó törzsű vasfa. Ne hidd, hogy leszedték róla? Mert ott viszont tényleg semmi keresni valója. De ez a NER kertészek bikaviadala: versenyeztessük a fákat egymással. (Máshol is van ilyen verseny! Ezért ültetik egyik fát a másik alá, hogy kiderüljön: melyik bírja tovább.)
Velük szemben viszont egy újabb vasfára nőtt rá egy cserje. Azt se szedik le onnan. Hiszen ha a madár odapottyantotta azt a termét, hát maradjon is ott.
(Miért is ne, hiszen ha megkérdezed, hogy a gyomfát miért nem szedi ki, azt válaszolja, hogy azért, mert jönnek a hülye zöldek és tiltakoznak. Be szoktam ismerni, hogy hülye vagyok, de ez korántsem az indokolatlan gyomfavédelemben szokott testet ölteni. Nem is szokták érteni)
Mennyi tanulsága lehetne ennek a mesének? Rengeteg.
Ha van olyan szerencsés flótás, aki megnyer egy pályázatot a világ első tervezett közparkjának szétdúlására, akár úgy is készíthetne futókör és sportpálya terveket, hogy előveszi a fakatasztert, és kikerüli a legnagyobb, legértékesebb parkfákat. Csak úgy, jófejségből.Vagy csak úgy, szakmai tisztességből! Vagy csak úgy, tiltakozásul, ha már a megélhetési kényszer ráviszi, hogy sutba dobja a tudását . (Persze feltételezve, hogy volt neki olyanja valaha).
Így viszont a szegény városlakók a kivitelezőt utálják a rombolásért, míg ő....nem tudom mit csinál a sok pénzével.
Másik tanulság lehetne, hogy nagy felelősséget vállal az magára, aki idegen honos fákat telepít.
Ők ugyanis akár évszázadig is békésen eléldegélnek anélkül, hogy kivadulnának.
Ám egyszer csak besokallnak. És lám! Az az amerikai vasfa, aminek a magja is vas, és a magból magától nem is tud kikelni, csak ha megtörjük azt a magot., nos az a vasfa erdőt növeszt a saját megsebzett gyökereiből.
Így megszázszorozza önmagát. A ember ezt már úgy nevezi, hogy kivadult.

Már amelyik ember a szót és a fát is ismeri. Szerencsére azonban ilyen NER ember nem létezik, vagy ha igen, azt nem engedik pályázaton nyerni.
Ha hajnalban felhívásokat ragasztottam a fákra, hátha a NER ember is ember, és mint ilyen tanulékony?
Vagy marad holtig tanulatlan, mint az a pap, aki nem tudta, hogy holtig kellene tanulnia.
Van még néhány vasfa a Ligetben, így újabb mesékre számíthattok, hacsak a Garten Parkpusztító Kft tájépítészei nem ülnek be újra egy virtuális iskolapadba.

2016 március 17-én a főkert szeleteli a legnagyobb amerikai vasfát a KERTEM területén

Ma reggeli távoktatásos tananyag a Zichy Mihály úton.