Levél György Péternek 2016.07.29.

 Nagyon meghatott a legutóbbi bejelentése, mely szerint elhatárolódik az agresszió olyan szintjétől, amely GM hüvelyk ujjának eltöréséhez vezetett.

Nem kérdezem, hogy az vajon nem agresszió-e, amikor törvényt hoznak arról, hogy „azt csinálunk amit akarunk”, mert ott senkinek nem tört csontja. Ha a képünkbe röhög a hatalom, amikor a szakmák, a civilek, a lakosság egyszerű képviselője a kormányzati akarattal ellentétes véleményének ad hangot. Amikor Ön egy „lakossági fórum”-nak nevezett bolhacirkuszon tudatlannak nevezett bennünket ahhoz, hogy beleszóljunk a város (törvénytelen) „fejlesztésébe”. Nyilván nem, hiszen csak a jogállam gerince roppant meg, arról meg nem lehet látleletet vetetni.
Nem is akarok én ilyen messzire ható kérdésekbe bonyolódni, hiszen csak egy lakos vagyok, és mint ilyen idióta (Tarlós főpolgármester urunk szerint)

De ma történt valami, aminek a megítéléséhez feltétlenül az ön iskolázottságára, tudására, és megértő szívére van szükségem. Történt, hogy rendes sétautam a Vidámpark felé vezetett, ahol a kapun keresztül és a rommá tört, (kukucskálás elleni) kerítés deszkáinak résein keresztül figyelem, sőt fényképezem a fákat. Ezek megmaradására jellemes, köztiszteletben álló emberek vállaltak garanciát. Az én hibám, hogy nem hiszek nekik. Ezért időről időre „befotózok”, az immár Állatkertté lett ( = Intézményi terület) Vidámparki területre. A fák egy része deszkával körülvéve, műemlék Barlangvasút lebontva, romok összezúzva útban Fót felé….tehát halad minden, ahogy kell.
Éppen itt tartottam gondolatban, amikor csinos, fiatal, kerékpáros biztonsági őr csikorogva fékezett mellettem:
- Mit csinál itt!? - kérdéssel üdvözölt.
- Én kérem, itt élek!
Nyújtom a kezem, bemutatkozom, ki vagyok, és elmondom, hogy a városom életét évszázadokra meghatározó pusztítást vagyok dokumentálandó….

Se köszönés, se bemutatkozás…csak lifeg rajta a biztonsági őr igazolvány.
- De ne rongálja a kerítést!

• Nem rongáltam, hetek óta össze van törve a palánk a kerítésen belül. Csak kihasználtam a rongálás által keletkezett lyukat, fotózás céljára.
• Mit fényképez?! (ezt ő csak onnan tudhatta, ha kamerával figyelik a területet)(Kérdezem én: nem tilos engem bentről kifelé fotózni? Nekem nincsenek személyiségi és állampolgári jogaim?)
  - A fákat!
  - Minek?
  - Csak dokumentálom, hogy megvannak, és hogy vannak. MÉG.
  - De ez magánterület! Itt nem lehet fényképezni!
• Ez közterület, amihez nekem közöm van, és az építkezést is az én adómból csinálják. Ez a terület itt az enyém.
• Jól néznénk ki, ha én bemennék a boltba és fizetés nélkül elvinném a kenyeret, mert az az enyém…
  - Nem viszem haza, megörökítem. Nem rongálom, dokumentálom.
  - Ha sok fát szeretne, költözzön vidékre, ott van a sok fa! Ez meg egy város, nem egy erdő!
  - Kellenek nekünk itt ezek a fák. És azt hazudják nekünk, hogy nem lesznek kivágva…miközben a gyökérzete máris körbe van szabva….
  - Na és!? Mit törődik maga azzal!? Foglalkozzon a maga dolgával.
  - Azzal foglalkozom…tudja közöm van hozzá…ez az én városom!
  - Ez itt magánterület! Nem lehet „befotózni” ( Tudtátok, hogy már van erre is igekötős alak: Befotózni!)
  -…..na de hazudnak nekünk….
  -  Mindenki hazudik! Hazudjon maga is és akkor mindenki boldog lesz!
• Nem lehetne, hogy ne hazudjanak nekem, aki a lakosság vagyok….
  - Nincs miről beszélni! Magánterület, nem lehet befotózni.
  - Valóban nincs miről beszélni….de akkor miért kell dupla kerítéssel, soxoros takarófóliák mögé bújni!
  Köszönés nélkül elsuhant, ahogy érkezett. Mint egy szellem.
  Kedves Esztéta úr! Kérem, hogy segítsen a helyzet értelmezésében!
  Bűnös-e, aki dokumentálni akarja a szomszédságában történteket?
  Bűnös vagyok-e, hogy közzé teszek olyasmit, amit Önök eltakarni, eltitkolni szándékoznak? Vagy az a bűnös, aki cinkos, aki néma?...netán csak lelkesedni rest?
  Ha a szemembe hazudnak, ha megtévesztik a lakosságot, és a fentihez hasonló hozzáállású dolgozókkal tartatnak távol attól, amihez teljes létemmel van közöm? attól, hogy meglássam, hogyan zöldül a Városliget…..ez akkor most erőszak vagy sem?
  És a kérdezés, a kíváncsiság, a dokumentálás igénye erőszak-e vagy pimasz, tiszteletlen tolakodás? A Beépítés nem az?

Ha közérdekű adatokat, tényeket, a beruházás valódi volumenét, hatásait, jogsértéseit, környezeti kárait eltitkolják az erőszak vagy kegyes hazugság?

Ha a királyi média százezres példányszámban ontja a félrevezető, hurrá optimista port a lakosság szemébe, az agresszió vagy….PR?
Ha én megpróbálom legalább a látványt rögzíteni, és a magam szűk, liget-, és környezetvédős köreiben megosztani, az agresszió? Esetleg megvádolnak, hogy én rongáltam meg a kerítést, az erőszak vagy sem?

Ha a biztonsági őrök kiképző tankönyvében az szerepel, hogy a joviális öregasszonyok veszélyt jelentenek a magántulajdonra, a kiemelt kormányzati beruházásokra, az agresszió vagy adekvát szocializáció?
Mit kell tennem, hogy NE halálos fenyegetésnek tekintse a NER, ha tudni szeretném, mi zajlik a városban? Ha az alaptörvényben foglalt jogom szerint egészséges környezetben szeretnék élni, akkor vagyok agresszív? vagy akkor és az, aki ebben engem megakadályoz?

Nagy bizonytalanságomban remegve várom útmutatását! Öntől, aki annyira a szívén viseli a Városliget beépítését és a Ligetvédők elleni agressziót is őszintén elítéli.
Nyilatkozzon hát, mert nem szeretnék agresszíven fényképezni, blogot írni, érdeklődni a város jelene, és jövője felől. Mert még egy ilyen sokkot nem szeretnék okozni a biztonsági őrnek, hogy helyét elhagyva kelljen engem agresszivitásomban megakadályozni.

Tisztelettel Garay Klára, a Városliget barátja.

A mellékelt fotók készültek a ma reggeli agresszív fellépésem közepette. A csigától is kértem engedélyt, mert neki is vannak személyiségi jogai!